Bősárkány
Weboldal
Bősárkány neve 1222-ben tűnik fel először írásban egy, a szomszédos Maglócát eladományozó oklevélben „villa Sarkan” alakban. Csak a XVIII. század elején jelent meg a Bő-, illetve Beő- elotag. A falu neve a „sárkány” köznévből keletkezett személynévből vagy földrajzi névből származhat. Az előbbi mellett az szól, hogy az országban több falu is viseli ezt a nevet. Az utóbbira a Pesty Frigyes által lejegyzett szájhagyomány alapján gondolhatunk: az ún. „Sárkány-dombon” megtelepedő halászok adták nevét.
A szegény halásznépesség földmuveléssel nem is foglalkozhatott, ezért ki-rályainak nem is tudták eladományozni Bosárkányt hosszú ideig. Első adományozására ugyanis csak I. Lajos által került sor, 1378-ban. O a somogyi karthauzi szerzeteseknek adta, de azok 1390-ben egyéb somogyi birtokra cserélték a távoli Sárkányt és más, Sopron megyei birtokaikat. Zsigmond király pedig azonnal a Kanizsay család tagjainak adományozta.
A foúri családok egymás közti viszályaiból jobbágyfalvaik is kivették részüket. A bazini grófok és népeik 1460 körül Bosárkányban hatalmaskodtak. Má-tyás halála után viszont a Kanizsai rokonság bosárkányi és barbacsi jobbágyaik élén a kis premontrei birtokot, Maglócát égetik fel.
A belső viszálykodások után megjelenik környékünkön is az új külső ellenség, a török. 1529-ben a Bécs ellen vonuló török sereg feldúlja a Rábaköz falvait is. A Hanság menti falvak népe a mocsárvilág szigeteire menekülhetett elolük.
1535-ben az utolsó Kanizsayt, Orsolyát feleségül vette Nádasdy Tamás. Ez-zel a hatalmas Kanizsay-birtokok - köztük Bosárkány is - a Nádasdyakra szálltak.
A falu csak lassan tért magához a török pusztításból. Az 1584-es összeírás szerint csak 5 család élt a faluban. Elsosorban halászatból éltek, de már 8 hektár szántó is jutott nekik a gazdátlan telkek felosztásával.
1543-ban, majd 1594-ben, amikor a török elfoglalja Gyort, ismét felprédálja a Rábaközt. A pusztulást mutatja az, hogy 1597-ben Nádasdy kapuvári uralmának falvai közül csak kilenccel tudott úrbéri szerződést kötni. A többiben akkora volt a pusztítás - így Bosárkányban is -, hogy semmiféle úrbéri terhet nem tudtak teljesíte-ni. A lakosság sem növekedett, hiszen az 1608-as összeírás még mindig 5 családot regisztrált. Olyan tartós nyomorúság szakadt a vidékre, hogy uruk csak 1660 és 1680 között köthetett velük új szerzodést.
A reformáció Bosárkányt is elérte. A Nádasdy család ugyanis 1550 körül áttért a lutheránus vallásra jobbágyaival együtt. 1642-ben viszont Nádasdy Ferenc, apósa, Esterházy Miklós hatására rekatolizál és széles köru térítésbe kezd. A „cuius regio eius religio” elve alapján jobbágyainak is követniük kellett.
Azt, hogy földesuruk az ország egyre hatalmasabb foura, a bosárkányiak ki is használták a szomszéd falvakkal való viszálykodás során. 1645 körül Maglócáról átszöktetnek egy jobbágyot, földjeit pedig Bosárkányhoz csatolták. 1647-ben pedig a kapiakkal különböztek össze egy rét birtokjogán. Mindkét esetben a földterületek megszerzése volt a cél. Földesuruk pedig támogatta oket ebben. Ezek az események azt mutatják, hogy a falunak nagyobb termoterületekre lett volna már szüksége. Eroszakos földszerzésekrol ezután már nem tudunk, így maradt a másik módszer: a mocsaras területekbol nehéz munkával kellett új földdarabokat termové tenni.
Mindezek az események arra utalnak, hogy a falu népessége növekedésnek indult. Az 1660-as összeírás bizonyítja is ezt: már 19 családot jegyeztek fel, akik még mindig elsosorban halászattal foglalkoztak.
1671-ben Nádasdy Ferencet a Wesselényi-féle összeesküvésben való rész-vételért kivégezték, összes birtokát elkobozták. Így került Bosárkány 10 évre a kincstár kezelésébe. 1681-ben a császárhu Esterházy Pál nádor vásárolja meg töb-bek között a kapuvári uradalmat, ezen belül Bosárkányt is.
A XVII. században a népesség már 202 fo, de templom még nincs a falu-ban, hanem a pap, aki Barbacsról jön, egy jobbágyházban mondja a misét. Bosár-kány ugyanis ekkor még Barbacs filiája.
A Rákóczi-szabadságharc során, 1704-ben ismét elpusztult a falu: a Rába-közben garázdálkodó labanc rácok felégetik más településekkel együtt. Ennek elle-nére 1714-ben arról értesülünk, hogy újnak mondott iskola áll Bosárkányban, temp-lom viszont még mindig nincs.
1733-ban aztán már áll egy kis vályogtemplom a földesúr és a hívek adományaiból.
A lakosság tovább növekedett, de már gazdaságilag differenciálódott: 1728-ban az 55 családból már 34 zsellérsorban él. 50 év múlva még rosszabb lett az arány: 117 családból 89 zsellér. A XVIII. században már elkezdodött a hanyi láp-szigetek muvelésbe vonása: irtásföldekkel igyekeztek a jobbágyok szántóikat nö-velni. Az úrbéri terheket az 1768-ban megkötött urbárium szabályozta. Eszerint az ajándékokat pénzzel váltják meg, a földbér és kilenced marad. A robotot a rába-pordányi majorságban kell ledolgozniuk. Dézsmát fizetnek, irtásföldjeik után pedig irtáspénzt. Az irtáseredetu bérföldek területe a múlt század közepén már meghaladta az 1000 holdat. Így a folyamatosan gyarapodó lakosságnak, még a zselléreknek is jutott elegendo föld a minimális szükségleteik biztosítására.
Újabb fordulópontot az 1848/49-es szabadságharc hozott Bosárkány életé-be. A falu amellett, hogy 7 honvédet is adott a magyar seregbe, a bosszúálló osztrá-kok dühét is elszenvedte. A csornai csatából menekülo osztrákok itt vonultak ke-resztül az északabbra fekvo Szentpéterig. Elolük persze a lakosság ismét a Hany szigeteire menekült, de néhány, környéken bujkáló helybelit az ellenség elfogott és magával vitt. A Hanság-csatornán felüli táborhelyükön pedig minden kérdés és íté-let nélkül kivégeztek közülük hármat. A lakosság és a szabadcsapatok további el-lenséges magatartásán feldühödött Schlick tábornok bosszúból felgyújtatta a falut.
Ez a pusztítás ismét több évtizedre visszavetette a település fejlodését.
Az irtás- és bérföldek helyzetét az 1857. évi birtokrendezési egyezség sza-bályozta. Az uraság az 1043 hold bérföldbol 1005 holdat visszatartott magának, 38 holdat (telkenként 2 holdat) pedig átengedett volt jobbágyainak. A közös legelobol viszont 675 holdat kapott a falu. Ezt követoen megindult a majorgazdálkodás Bosárkány határában is: létrejött a Csép-major és a Nyirkai-major.
A századfordulón végre pozitív fordulat következett. A szegedi kiállításon járt Perepatits Ferenc kántortanító, és onnan tápéi szatyrokat hozott mintának a bo-sárkányi gyékényszövoknek. Sikerült is elterjesztenie az új formákat, és ezzel meg-újítania a bosárkányi gyékényezo háziipart. Ez a tevékenység már évszázadok óta kiegészíto tevékenysége volt több, Hanság menti falu lakóinak, de ez a megújulás Bosárkányt híressé tette.
Az I.világháború frontjai 72 áldozatot követeltek Bosárkány fiai közül. Az 1919-es Tanácsköztársaság politikailag is megosztotta a falut. A zsellérek közül többen szimpatizáltak az új eszmékkel, saját felemelkedésüket remélve tolük.
A két világháborút, a gyarapodó lakosságot már nem tudta ellátni a falu ha-tára. A szegény családok férfitagjai és a nélkülözheto nok messzi majorságba men-tek minden nyáron és osszel dolgozni. Otthon a gyékényes háziiparban már a 6-8 éves gyerekek részt tudtak venni.
1937-ben aztán megalakul a Háziipari Szövetkezet a falubeli értelmiségiek kezdeményezésére, hogy segítsék a szatyorkészítok termékeinek jobb áron való el-adását. Addig ugyanis a falu zsidó kereskedoi vásárolták fel azokat, de csak ún. „jancsibankóval” fizettek, amit a saját boltjukban vásároltattak le.
A község 1940-ben éri el elso lakosságcsúcsát: 2400 lélek lakik a faluban.
Az egyházközség el is határozza a következo évben a templom bovítését, amelyhez még az egykori kegyúr, hg. Esterházy Pál is hozzájárult. Egy kereszthajót és új szentélyt építettek hozzá a régi barokk templomhoz. Az építkezéssel 1944-ben vé-geztek. Addigra már a dúló II. világháborúban Bosárkány lakosai közül is sokan vesztették életüket a keleti fronton, illetve hadifogolytáborokban. 1945. március 28-án bevonultak az elso orosz egységek a faluba.
Még ez évben megtörtént a földkiosztás, melynek során kb. 300 földigénylo közt 799 kat. holdat osztottak ki. 1950-ben már meg is alakítják 40-50 szegénypa-raszttal az elso termeloszövetkezetet, de a létszám egyre fogyott, majd 1956-ban a forradalmi események hatására fel is oszlott.
1957-ben megpróbáltak újra létrehozni termeloszövetkezetet, de csak 10 fovel sikerült. A létszám csak lassan növekedett és 1959-re ért oda, hogy az egész falu a szövetkezetben gazdálkodott.
Az 1960-as években fejlodésnek indult a falu. Külsoleg is megváltozik a képe. Új házak épülnek, a falu belterülete is tovább növekszik. Megszaporodik a továbbtanuló gyerekek száma, akik szakmát tanulva már nem a mezogazdaságban akartak dolgozni, hanem bejártak a gyori gyárakba a jobb kereset reményében. So-kan el is költöztek a városokba.
Az 1970-es körzetesítési politika következtében a környezo falvak központ-ja lett közigazgatásilag is, így dinamikusabban fejlodött tovább. A termeloszövetke-zeteket is Bosárkány központtal egyesítik „Hanságmenti MGTSZ” néven. A kör-nyezo kisiskolákat is a bosárkányi általános iskolába integrálják.
1971-ben a Háziipari Szövetkezeten belül létrehozzák a varrodát is, amely újabb munkahelyeket teremtett.
A rendszerváltás után, 1990-ben megalakul az új önkormányzat. A nehéz helyzet ellenére eddig még sikerült jó gazdálkodással eredményesen muködtetni az önkormányzatot.
1992-ben megszunik a közös Tsz, és sokan kilépnek a helyibol is, hogy megpróbálják az önálló gazdálkodást e furcsa, sokszor igazságtalan kárpótlás során „visszaszerzett” földeken.
